…és akkor egy vízcsepp a fölöttem lévő fáról pont a csikk végére esett, eloltva a cigarettámat. És én akkor és ott, a fagyos-taknyos időben a zöldre várva jöttem rá, hogy ez nem az én napom. Kidobott a barátnőm – rendben, minden…

  Ötödszörre is magam elé vettem a rádiót, és belekrákogtam ugyanazt az egyszerű tőmondatot, amit az elmúlt egy órában már négyszer elismételtem. Fölöslegesen – ezt már korábban is tudtam, valamiért mégis megpróbáltam megint. Mi mást tehettem volna? Füsttel…

 ez lett volna a karácsonyi poszt. kicsit megkésett... bocs.A szokásos december végi, taknyos idő volt megint. A sűrűsödő ködben és sötétségben alig néhány autó járt a főúton. Barnabás elgondolkozva dobolt a kormányon az ujjaival. Szeretett vezetni, de nem ilyen…

 John Szreczewsky nem azért akarta megölni magát, mert elhagyta a felesége. Sőt, nem is azért, mert mondvacsinált indokkal kirúgták a munkahelyéről. Még csak nem is azért, mert mindez az apja temetését követő két héten belül történt. Szreczewsky nem volt depresszív ember…

 Egy rövid pillanatig nem tudtam, hol vagyok. Sötétség vett körül. Lágy szellő fújt, és a levegőben valami különös szag terjengett. Gyenge, de mégis átható. Olyan, mint az… víz… Rohadtul fázott a hátam. Nem bírtam semmire sem koncentrálni. A bőrömet…

 Becsukódott mögöttem a bejárati ajtó, én meg csak álltam töketlenül. Teljes sötétség borult rám. A lakás kellemes illata könnyített valamit a lelkemen, bár az idegeim változatlanul pattanásig feszültek. Hunyorogtam egy kicsit, és pár másodperc múltán már kezdtek…