Ötödszörre is magam elé vettem a rádiót, és belekrákogtam ugyanazt az egyszerű tőmondatot, amit az elmúlt egy órában már négyszer elismételtem. Fölöslegesen – ezt már korábban is tudtam, valamiért mégis megpróbáltam megint. Mi mást tehettem volna? Füsttel…

 Nem nyitottam ki a szememet – anélkül is pontosan tudtam, hol vagyok. Éreztem a kezembe simuló műanyag markolatot, a lesmirglizett deszkát a seggem alatt, a jéghideg csempét a padlón. A félig nyitott szellőzőablakon enyhe léghuzat áramlott befele. Megborzongtam – az…

 – Ez az! Találtam valamit!– Végre… én meg csak turkálok a porban napfelkelte óta. Valami érdekes?– Talán. Egy tárolóedény-szerűség. Ismeretlen összetételű. Elég nagy. Hol az analizátor?– Tegnap azokat a vázmaradványnak vélt darabokat…

 Ez volt az utolsó dolog, amit látott. A saját vérükben fürdő, dühtől elvakultan egymásnak rontó ezreket. A háborús gépezet mindent elemésztő moraja dübörgött körülötte. Mindent homályba burkoló, halálos füst borította el aztán. Az égbolt, a koldusok szemfedője,…

 előzmények itt Aztán csak ültem a kádban, és a gondolataimat járattam körbe-körbe. Közben óvatosan megnyitottam a csapot, és hagytam, hadd folyjon rám a meleg víz. Az ócska gázbojler rekedt sustorgása betöltötte az egész fürdőszobát, furcsán visszhangozva a szűk,…

 Lélekszakadva rohantam az utcán. Néha átugrottam egy-egy nagyobb pocsolyát, hiányzó aknafedelet. Minden egyes lépésénél magasra fröccsent körülöttem a mocskos latyak. A gépfegyver ütemesen csapkodta a derekamat. Sötét volt már. Alattomos, decemberi sötét, köddel és…

 Igazán jóféle bicska volt. Agancsnyelű, edzett acél, szépen ívelt pengével – az átutazó vándorárus meg is kérte az árát. No de nem baj, a gyereknek születésnapja van, és egy tízéves ifjú már elég nagy ahhoz, hogy a felnőtté válás első jelképét birtokba…