Eltévedtem. Jó negyed órája mentem már az orrom után, bele a semmibe, de csak most figyeltem fel arra, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs róla, hol is vagyok éppen. Megálltam egy pillanatra, és körbenéztem. Semmi ismerős pont. Ameddig a szem ellát, roskatag, jobb sorsa érdemes…

 Ez volt az utolsó köröm. Határozottan éreztem, hogy nincs tovább. Ha még egy lépést tennék előre, olyan úton indulnék el, amiről már nem lehet visszajönni. Oldalt lelépni, azt esetleg. Bele a szakadékba. De nem akartam tönkremenni végleg. Még nem. Inkább elengedtem.Nagyot…