„To be with you in Heaven

I would go through the darkest Hell

In Heaven

There’s no cure for love that kills”

/ Scorpions

Másnap fejfájás és hányinger nélkül. Szédülés nélkül. A szív dühödt, rakoncátlan dübörgése helyett nyugodt, egyenletes szívverés. A szám nem száradt ki, alig érzem a sör keserű utóízét. Minden rendben.

            Ismerem ezt az érzést, bár nem sokszor tapasztaltam. Mindig, mikor túlhajtottam magam, ez az érzés figyelmeztetett, hogy ideje leállni. Amikor az ember lefelé száguld egy hegyoldalon, eljön a pont, ahonnan már nincs lejjebb. Ahonnan már csak felfelé vezet út. Persze dönthet úgy, hogy ott marad, a két hegy között, a hűs völgyben… de a lendület valószínűleg úgyis továbbviszi. És ha elindult felfelé, már nem áll meg csak úgy.

            Én most vagyok a völgyben. Mögöttem részeg ködbe burkolózó lejtő… hat átkozott hét. Vagy talán több is. A magasban –ahogy mindig- egy gyönyörű szempár villanásának emléke.

            Előttem pedig… nos, még fogalmam sincs.

            Felülök az ágyban és felveszek egy pólót. Megdörzsölöm zsibbadt nyakamat, és mélyet lélegzek. Rendben vagyok. Csak a szemem ég egy kicsit. Talán a fáradtságtól, amit ugyan nem érzek, de tudom, hogy valahol ott bujkál bennem. Az órára nézek: nagyjából négy órát aludhattam. Talán ötöt. Lényegtelen.

            Megpróbálok minél többet felidézni az elmúlt hónapokból, és örömmel nyugtázom, hogy csak néhány képet sikerül. Minden rendben. Ahogy eddig is rendben volt. Mindig.

            Sokan vetették a szememre, hogy az ivásba menekülök. Hogy tönkreteszem magam. Hogy felelőtlen vagyok. Próbáltak meggyőzni, hogy nincs az a nő, aki ennyit ér. De tévedtek, mindig. Mert nem értették, mi történik.

            Kimászok az ágyból és kinyújtózok. Néhány hajtincs az arcomba lóg. Enyhe füstszagot érzek. Minden rendben.

            Nem értették, hogy amit teszek, nem menekülés. Legalábbis nem csak az. Több annál. Áldozat.

            Pedig érteniük kellett volna… ugyanazok az emberek mondták azt is, hogy túl romantikus vagyok. Hogy lovagnak kellett volna születnem, és lovon kellene járnom, nem villamoson… hogy túlságosan sokat gondolok a szerelemről.

            És ebben is tévednek. Vagy én tévedek, de a lényegen nem változtat. A Szerelem az egyetlen istenség, ami létezik… legalábbis amit ember megtapasztalhat. És mint istennek, jár neki az áldozat. És Neki nem azért kell áldozni, hogy kapjunk valamit, hanem hogy megháláljuk amit felajánl; tőle nem kell kérni, hogy adjon.

            Kimegyek a konyhába és főzök egy teát.

            Tartozok neki. És én –sokakkal ellentétben- nem szeretek tartozni. Nem akarok senki és semmi adósa lenni.

            És azok a pillanatok, amiket a Szerelemtől kaptam, megérik az árukat. Minden boldog pillantás, minden kedves szó, minden lágy érintés… az ujjak közt halkan sikló hajtincsek édes illata. Minden ölelés.

            A Szerelem persze nem gonosz… azzal is megelégszik, ha közösen eltöltött, boldog éveket kap. Ha ez nem sikerül, az nem az ő hibája. Soha. Neki legalább annyira fáj…

            És ezért kárpótolni kell. Vissza kell adni Neki az időt, amit felajánlott, és amivel nem tudtunk élni. Meg kell mutatni, hogy tudjuk, mennyit ér az adománya. És én pontosan tudom…

            Fekete tea, forrón, cukor nélkül. Az első korty végigégeti a nyelvemet, de nem zavar. Legalább érzek valamit. Minden rendben.

            … tudom, hogy mindent megér. Mindent, amit egy ember meg tud adni: az életet. Heteket, hónapokat, éveket… akár az egészet. Mindenki döntse el, neki mennyit ér. És tegyen belátása szerint. Én is így tettem.

            A tea először fájdalmasan összerántja a gyomromat, de aztán lassan átmelegít és ellazít. Hátradőlök a széken és élvezem, ahogy a konyhapadló hidege lassan átkúszik a lábamba, apró görcsbe rántva néhány izmot. Minden rendben.

            Végiggondolom az utóbbi heteket, és úgy tűnik, nekem éveket ért ez a szerelem. Majdnem az összes hátralévőt… eszembe jut, ahogy a sínek között botorkáltam részegen. Minden rendben.

            A májam, a gyomrom, a tüdőm, az egész testem éveket öregedett. Ez így van rendjén. Túl vagyok az éveken, amit Vele akartam eltölteni. Megfizettem a tartozásomat. Minden rendben.

            Felveszem a cipőmet és lesétálok a sarki boltba. Veszek egy doboz cigit és egy újságot. Hazafelé menet meglátlak az út túloldalán… egy pillanatra leáll a szívem, és ugyanúgy levegőért kap, mint én. Aztán felugrik a torkomba és újult erővel kezd lüktetni.

            Persze nem vagy egyedül. A fejemben pedig valami bíbor zúgás dübörög egyre hangosabban… a völgybe zúduló sziklák hangja.

            Minden rendben… minden rendben… minden rendben…

***

            Végigdőlök a padon, és a kifújt cigarettafüst kékes ködén át nézem a tavat. A fagyos téli szél és a borús naplemente őrjöngő színei ellenére is bámulatosan nyugodt…

A látvány és a hátamhoz simuló hűvös deszkák kellemesen ellazít. Pár percre megszűnik minden, nem is gondolok semmire.

            Minden rendben.

            … és minden belehajított kő után lassan elsimulnak a fodrok. Ahogy az emberi életen is. Csak egy ember könnyebben megtelik. Hűvös-nedves kavicsok koccannak össze a gyomromban.

            Amikor esni kezd, összehúzom magamon a kabátot, és meggyújtok még egy cigit. Minden rendben.

***

            A hűvös párától lassan elzsibbadnak az ujjaim. A füst egy kissé marja a szememet, de nem zavar. Úgysem akarom használni.

            Tekintetem ide-oda cikázik a teremben, de felesleges. Tudom, hogy nem fogom megtalálni amit várok, és talán pont ezért vagyok itt.

            Alkoholtól elnehezült, vagy részegen csillogó szemek, felvillanó mosolyok, szomorúan elhúzott szájak… semmi nem ragyog át a füstön.

            Minden rendben.

            Lassan emelem a számhoz a korsót, és élvezem a még friss hab hűvös csókját az ajkamon.

***

            Másnap fejfájás és hányinger nélkül. Szédülés nélkül. A szív dühödt, rakoncátlan dübörgése helyett nyugodt, egyenletes szívverés. A szám nem száradt ki, alig érzem a sör keserű utóízét. Minden rendben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.