Figyelem az égő gyufát, szinte már fáj a szemem. Aztán a láng eléri az ujjamat és kialszik. Félrehajítom a gyufaszál maradékát, és mélyre szívom a füstöt. A fű édeskés illata lassan az orromba lopakodik,…

 Ez volt az utolsó dolog, amit látott. A saját vérükben fürdő, dühtől elvakultan egymásnak rontó ezreket. A háborús gépezet mindent elemésztő moraja dübörgött körülötte. Mindent homályba burkoló, halálos füst borította el aztán. Az égbolt, a koldusok szemfedője,…

  Lecsengett az utolsó taktus is… utána már csak a fülem csengett tovább, de valami borzasztóan. Sosem volt jó itt a hangosítás, meg amúgy is – egy tekepályából átképzett szórakozóhelyen ne várjon el az ember tökéletes audiovizuális élményeket. Bőrszalag…